5.Fejezet-Sírás

Sziasztok,drága olvasóim! Ezzel a résszel kicsit elcsúsztam,mert hétvégén kellett volna megírnom..Ne haragudjatok!Viszont van egy dolog ami elszomorított.Nem iratkoztatok fel a 4.rész után,ami kicsit elkeserített.De viszont komiztatok és kaptam három díjat aminek nagyon örülök!Remélem hogy most iratkozni fogtok sokan.Na de nem húzom az időt,itt van a következő rész is.Komizzatok,iratkozzatok,pipáljatok.Jó olvasást.Xx
U.I.: Nagyon rövidke kis rész lett.Sajnálom.:(


Az alakon aki egyre inkább közelített hozzám, egy maszk volt.Nagyon féltem.Bár sok ilyen félős helyzetem volt,de ez különösen megrémisztett.
-Li-Liam!Ne csináld már ezt!-kiabáltam reménykedve hogy Liam csak hülyéskedik velem.
Beszorított egy sarokba és fura hanggal beszélt hozzám.
-Ezt azért kaptam mert nem dughattalak meg.-mondta és a maszkot levette magáról Liam,és röhögött.
-Te idióta!Tudod mennyire féltem?-ütöttem a karjába egy nagyot,de ő ezen csak nevetett.
-Ez volt a célom!Ezt azért kaptad mert rosszkislány voltál.-mondta
-Hát tuti nem hagyom magam egy ilyen undorító alaknak.-mondtam neki majd bementem a szobámba.De ő csak nevetett.
Bementem a szobámba és csak gondolkoztam.Már régen láttam a családom.Hiányoznak.És ők még azt sem tudják hol vagyok.Talán már azt hiszik hogy már meghaltam..Ettől a gondolattól bekönnyeztem.Hiányzik az anyai beszélgetések,a családom.Bár ezt a témát Liamnek nem nagyon merem felhozni,de fel akarom.Sokat gondolkoztam ezen,és vettem egy mély levegőt,majd kifújtam.Vettem a bátorságom,és bekopogtam Liamhez.
-Szabad.-mondta Liam,és bementem a szobájába.Vettem egy mély levegőt,és belekezdtem.
-Liam..-fújtam ki a levegőt- Hiányzik a családom.Esetleg nem vinnél haza hogy legalább tudják hol vagyok?Hogy minden rendben van velem?Biztos aggódnak már értem..Vagy esetleg nem telefonálhatnék haza?-kérdeztem,és próbáltam kiskutyaszemekkel nézni Liamre,de nem hatott.Inkáb felidegesítettem.Felkelt az ágyából,és idegesen motyogott valamit.
-Nem!Biztos hogy nem!Ezt most azonnal felejts el!Minek nézel engem?mondta majd püffögött.Gondoltam hogy ez nem lesz jó ötlet.De nem hagytam magam.
-De Liam,hiányzik anya,apa,az egész család!Ezt miért nem érted meg?Ők talán azthiszik hogy már meghaltam.És én nem akarom hogy miattad gyászoljanak vagy szomorkodjanak!Ezt miért nem lehet megérteni?-kiabáltam vele.
-Aztmondtam nem!És ebből mit nem lehet érteni?-kiabált vissza.
-Rohadt szemét!Pukkadj meg!-kiabáltam neki,és közben már nagyon sírtam.
Kiviharoztam Liam szobájából,és magam után becsaptam az ajtót.Nagyon ideges és szomorú voltam.Miután kisírtam magam,megakartam keresni Liamet.Megnéztem a konyhába,nincs ott.Megnéztem a nappaliba,ott sincs.Megnéztem mindenhol,és sehol sem volt.Akkor csak egyetlen helyen lehet,a szobájában.Bekopogtattam hozzá egy bocsánat kérésért..Bár inkább ő kérhetett volna bocsánatot tőlem,de tudom milyenek a fiúk..Bekopogtam,és semmi.
-Liam,odabent vagy?-kérdeztem.
Nem jött válasz.
-Liam?
Már majdnem visszamentem a szobámba,de hallottam orrfújást.Kicsit furcsáltam hogy Liam orrotfúj.Nem szokott.
-Liam,bemehetek?-kérdeztem
-Nem,menj innen.-mondta,de a hangja kicsit fura volt..Mintha sírna.
-Liam,én bemegyek.-mondtam és benyitottam.
-De bazdmeg ne gyere be.Ki engedte meg?-kérdezte és láttam hogy neki van dőlve az ágynak,és sír..Még sosem láttam őt sírni..Itt valami nagy baj lehet ha Liam sír..