Sziasztok,kedves olvasóim! Nagyon sajnálom hogy csak most tudtam hozni ezt a részt.:( Nagyon sokat várattalak titeket ezzel a résszel! Nagyon sajnálom,igyekszem minél előbb hozni a részeket. Köszönöm hogy iratkoztatok,és köszönöm a sok kommentet is és a pipákat.Remélem ez a rész tetszeni fog nektek.:) Komizzatok,iratkozzatok,és pipáljatok.:) Jó olvasást!Xx
Ahogy Liamet láttam sírva,elég rossz érzés volt..Nem tudom mi ütött belém,hisz nekem kéne sírnom és nem neki.Közelebb mentem hozzá,és megkérdeztem hogy mi a baja.
-Liam,mi a baj? Történt valami?-kérdeztem kedvesen.
Nem válaszolt.Csak ült,és szipogott.
-Liam,kérlek válaszolj!Ha nem mondod el mi a baj,nem tudok segíteni.-mondtam.
-Ezen már te nem tudsz segíteni.-mondta szipogva.
Akkora a baj,hogy én nem tudok segíteni rajta?
-Mesélj!-mondtam, és leültem mellé.
-Érdekel téged?-kérdezte,és gyönyörű barna szemei felcsillantak.
-Igen,hát persze!-mondtam határozottan.
Liam vett egy mély levegőt,és belekezdett.
-Hát..hol is kezdjem.Ugye emlegetted a szüleidet.
-Igen.-mondtam.
-Ők jutottak eszembe..mert meghaltak.Aztán már csak a testvérem és én maradtunk..De aztán a testvérem eltűnt..Senki sem tudja hol van.Talán már ő is meghalt.Már 2 éve keresem..Már szinte bejártam az egész világot,de semmi.Nekem csak ő volt,és senki más.-mondta,és bekönnyezett.
-Úristen Liam,ezt nem tudtam..Ne haragudj.-mondtam szégyenlősen.
Aztán Liam folytatta a történetét.
-Aztán elkezdtem rosszfiúvá válni.Na meg olyan társaságokban is voltam,olyan rosszfiús társaságba..Voltak már rendőrséges ügyeim.Drog miatt.Drogot árultam,meg minden olyan dolgokat amiket eltudsz képzelni.Minden rosszra rátudtak venni.De aztán gondolkodtam..És jól is tettem.Elmentem attól a "bandától" és minden megváltozott.-mondta.
Akkor majdnem mondtam hogy és aztán engem elraboltál..De nem tettem.Túlságosan is sajnáltam Liamet.Milyen rossz lehetett neki.El sem tudom képzelni.Szinte senkije sincs.Csak talán én..-egy kis ideig a padlót nézte, majd megszólalt- De többet már nem mondok,ne haragudj!-mondta Liam.
-Rendben,semmi baj.Így is eleget mondtál.Gyere ide!-mondtam és megöleltem.Olyan szorosan öleltem amennyire csak tudtam.Nem gondoltam volna hogy ilyen volt a múltja...Határozottan nem.
Liam közelebb jött hozzám,és megakart csókolni.Mivel csókhelyzetben voltunk,ki kellett valamit találnom.
-Most magadra hagylak..-mondtam Liamnek.
Ő csak bólintott,és én meg kimentem a szobájából,és egyenesen az én szobámba vettem az irányt.
A szobámba csak gondolkoztam.Milyen rossz lehetett neki...Bele sem merek gondolni.
-Bess,beszélhetnénk?-kérdezte Liam.
-Persze,mond csak.-mondtam.
-Figyelj Bess!Ezt nem könnyű most megkérdeznem,de megfogom.
-Liam,kezdesz megijeszteni!
-Oké..Szóval Bess,-vett egy mély levegőt majd kifújta- te érzel valamit irántam?-kérdezte.
Nem számítottam erre a kérdésre.De aztán belenéztem Liam gyönyörű barna szemébe,és csak a reménykedést láttam benne.
-Liam,én....
